Trigorin odalépett elém, és azt mondta: őt az olvasók csupán csak kedves és tehetséges írónak tartják, mert tudják, hogy ki az igazi író, és itt rám mutatott, tudják, hogy az igazi író, azaz én, sokkal jobban írok, mint ő.

Nagy Gergely-Miklós 

Hat mai magyar drámát tartalmaz a Rivalda idei kötete. A már valahol színpadra került szövegek egymás mellé rendezése felveti az együttértelmezés lehetőségét is. Habár az már előre megállapítható, hogy az idei kötet kevésbé lett izgalmas, és színvonalas, mint a tavalyi, külön érdekesség lehet bizonyos műfajok, nevezetesen a történelmi, illetve a családi dráma egyes változatait egymás mellett olvasni. Előbbiből kettőt, utóbbiból hármat is találhatunk a kiadványban (a Plazma bármilyen műfaji besorolása problémás lenne).

Boros Kinga
Megannyi parádés helyen, csinnadrattás színházfesztiválon volt lehetőségem megfordulni ezen az őszön. Sok-sok fals fény, tekintélyelvű tisztelgés, nyomasztó okoskodás és kiürült teatralitás-héj között néhány egyenes beszéd, amelyek kilométereken, nyelveken és iskolákon átívelve összecsengenek. Ez maradt a fesztivál-évszakból.

Boros Kinga 

Anne Tismert háromszor csodáltam meg a minap lezárult bukaresti Országos Színházi Fesztiválon: Kroetz Kívánsághangversenyében, Ibsen Nórájának címszerepében, végül a közönségtalálkozón. A beszélgetésre azért mentem el, hogy ha több előadásban már nem, legalább civilben láthassam még a színésznőt, és valamiképp meghosszabbítsam az előző két este élményét.

Jobban örültem volna, ha a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház tartja magát ahhoz a hagyományhoz, mely a miniévad alatt a színház előző évadában bemutatott produkciók zsinórban való előadását érti. Igaz, akkor nemcsak a bosszús percektől, óráktól kímélt volna meg, hanem megfoszt egy nagyszerű előadásélménytől is.

Ez a Hamlet az övék. Nem kell megfésülködni és fogat mosni hozzá.

A júniusban zárult erdélyi színiévad színháztörténeti jelentőségű eseménye volt, hogy alig egy hónap különbséggel Tompa Gábor és Bocsárdi László is megrendezte a Lear királyt.
Tompa Gábor a kolozsvári Lucian Blaga Nemzeti Színház színészeivel vitte színre az előadást, amelyet öt évvel korábban a budapesti Vígszínházban alkotott meg.
A sepsiszentgyörgyi színészek és a budapesti Nemzeti Színház művészei közösen kezdték el a munkát Bocsárdi Lászlóval, a novemberi szentgyörgyi bemutatót februárban követte a budapesti.

A Hét oldalán Bíró Béla, Demény Péter, Láng Zsolt, Papp Tímea és Ungvári Zrínyi Ildikó előadásélményeit, Sebestyén Rita Bocsárdi mellett írt próbanaplóját osztja meg az olvasókkal.

Boros Kinga 

A selymes macska és a kerek szemű kisegér. A domina és a szerelmes nő.
Jelena és Szonya, két estén.

Peca Ştefan drámaíró és Ana Mărgineanu rendező két közös munkája szerepel az idei, augusztus 10-e óta zajló FringeNYC kínálatában. The Sunshine Play és a Bucharest Calling című produkciókra számos, előkelő helyen, mint például a New York Times-ban megjelenő szakmai visszajelzés érkezett. Ezekből szemléztünk.

A kísérleti színház fősodrát meghatározó törekvések elsősorban nem a (dramatikus) szövegből nyernek erős impulzusokat, hanem a kortárs tánc- és médiaművészet nyelvezete, elemei felől.

Varga Anikó beszámolója a XIII. Alternatív Színházi Szemléről.

  Én - Te(st) - Mi - Artus Stúdió: Sztélé
- Réti Anna: Lélek pulóver nélkül
- Gergye Krisztián: T.E.S.T.
- La Dance Company: 2 solo 1 duet

  Átmenet (de honnan hova?) - Finita La Comedia: Woyzeck-koncert
- Árvai György és a Természetes Vészek Kollektíva: Pre Actio
- Andaxínház: Forte Piano
- Don`t Eat Group: Landscape