Verdiktum született: a színművészeti egyetemeken egyre gyengébb évfolyamok végeznek, akiktől nem
remélhető az elődeikéhez hasonló teljesítmény. Az ok a hígulás: minél több diák, annál nagyobb támogatás. Egy doktorandusz akár egymilliárd lejt is hoz az
egyetem konyhájára.
A Cotidianul ankétja.
A Metropolis Színház igazgatója, George Ivaşcu leginkább a színpadi beszéd terén
érzékeli a legfiatalabb színészgeneráció hiányosságait, mint mondja, a hátsó
sorokban ülők gyakran nem hallják, ami a színpadon elhangzik. A hibát a
képzésben kell keresni, különösen a bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetem
(UNATC) háza táján, ahol évente hatvan diákot iskoláznak be színész-szakra, így
megszűnik a lehetősége azoknak az óráknak, amikor a tanár külön-külön
foglalkozhat a diákjaival.
Cristi Iacob színész ugyanezt hiányolja: minden egyes leendő színésznek
szüksége van arra, hogy tanára külön foglalkozzon az ő egyéniségével. A
tehetség és az akarat nem pótolja az iskolát.
Antoaneta Cojocaru színésznő azt kifogásolja, hogy sok színésztanár nem
dolgozik gyakorló színháziként, de a diákok hozzáállásával sem elégedett. A
komolytalanság, a sztár-allűrök, a szappanoperákban és reklámokban való
szereplés, az órákról való hiányzás senkiből sem csinál jó színészt.
Marius Manole színész az iskolák túlszaporodását nevezi meg a színész-invázió
okaként. Ezen a véleményen van Florin Zamfirescu, az UNATC rektora is, aki a
hagyomány nélküli iskolák számát sokallja. Zamfirescu elismeri, hogy az egyetem
tanárai közül sokan nem aktív színházi emberek, szerinte a két munka időben nem
is volna összeegyeztethető. Ez a szétvállás az amerikai színioktatásban is
megfigyelhető.
Az egyetem vezetősége úgy határozott, az első
három évben általános színészmesterségbeli tudást sajátíthatnak el, egyéni
foglalkozásokra a mesteri-programok keretében van lehetősége a
legtehetségesebbeknek. A színész-évfolyamok létszáma az UNATC-n hatvanra nőtt
az elmúlt években, miközben változatlanul kétszáz jelentkezőből válogatnak a
felvételin. Zamfirescu szerint a kötelező diáklétszámot az Oktatási
Minisztérium írja elő. Gelu Colceag dékán ujja Brüsszelre mutat: a szabályok
onnan jönnek. A tanárok önként vállalt egyéni órákkal próbálják javítani a
helyzetet, bár erre a teremhiány nem mindig ad lehetőséget. Az egyetem tanárai
úgy vélik, mindenféle kényelmetlenség ellenére, a diáknak tudnia kell
érvényesíteni a tehetségét.
Ehhez képest Miron Dumitru felsőoktatásért és
európai integrációért felelős államtitkár arról számolt be, hogy a minisztérium
semmit sem ír elő kötelező módon az egyetemeknek, amelyek teljes autonómiával
rendelkeznek. Viszont az UNATC büzséje attól függ, hogy hány diákot sikerül
beiskoláznia. Művészeti fakultások esetében a szorzó kilencszerese a többi
szakénak, ez triplázódik a magiszteri képzés, exponenciálisan nő a doktorátus
esetében. Egy doktorandusz akár egy milliárd régi lejt is jelenthet az egyetem
büzséjének.
Az államtitkár szerint a művészeti fakultásokra vonatkozó szabályzat rugalmas,
megengedi, hogy az egyetem szenátusa, amennyiben alaposan alátámasztja döntését
érvekkel, megvétózza a törvényt. Az UNATC vezetősége azonban soha nem
próbálkozott ilyesmivel.
A támogatás összegének kiszámítására
használt szorzó indirekt kényszerként működik - állítja Colceag. Ha engednének
a diáklétszámból, el kellene bocsátaniuk több tanárt, mert a költségvetésből
nem futna a fizetésükre.
Forrás:
Cotidianul
 |
