Parászka Boróka 

Tamás Gáspár Miklós rövidlátónak és kukának minősíti a magyar kormányt, amennyiben az elismeri Koszovót, és figyelmeztet arra, hogy az egyetlen sikeres etnikai tisztogatást a szerbek szenvedték el, az orosz mellett a szerb nép az, amelyik (területei elvesztése révén) szimbolikus megaláztatásokat kellett elszenvednie. (Nem mehetek el a kérdés mellett: a kevésbé sikeres etnikai tisztogatások áldozatainak nem jár a szolidaritás? És egyáltalán - lehet-e fokozatokat felállítani?)

Szerbhorváth György 

Fura hangok hallatszódnak mostanság Erdélyből. Hogy a Székelyföldnek ki kell használnia a koszovói helyzetet - mondja pl. Antal Árpád. Sógor Csabával meg sem állt Pristináig, utóbbi hovatovább majd az EP-ben ijesztgeti a népeket, hogy na bezzeg Koszovó független lehetett, mert ott fegyveres konfliktus zajlott, háború, és ezek szerint a jogos igény így valósítható meg, míg a székelyek békés törekvéseire szarik az egész EP meg az EU.

Parászka Boróka 

Kelemen Attilának, mondhatni hogy szeretettel (http://kelemen.transindex.ro/?cikk=399)

Az elmúlt egy évben módszeresen kitervelt, előre megfontolt és sikeres öngyilkosságot hajtottam végre, mint erdélyi magyar újságíró. Szolíd úrinő módjára  jártam el, közvetlen környezetem sem érzékelte drámaként az egyébként véres és drasztikus műveletet. Egy természetes folyamat természetes céljaként és végeként érzékelték, az erdélyi magyar élet fiziológiai velejárójaként.

Magyari-Vincze Enikő 

Lábjegyzetek a BBTE-en lezajlott választásokhoz

Érdekes, hogy a romániai magyar olvasók (legalábbis azok, akik csak magyarul olvastak a BBTE-n nemrég lezajlott választásokról) úgy gondolhatják, hogy az oktatók között teljes összhang és egyetértés uralkodik a választás folyamata és eredményei körül.

Magyari-Vincze Enikő 

Az egyetemi tér átpolitizált - figyelik meg egyre többen most, az Oktatási, Ifjúsági és Kutatásügyi Minisztérium által november 1-én elindított akadémiai választások idején. Vajon a politikai élet, pártok, parlament vagy az elnöki hivatal befolyását érzékelik a felsőoktatásra? Vagy azt, hogy a felsőoktatásban dolgozók közvetítésével néhány politikus befolyással van az egyetemi hierarchia átalakítására? Avagy azt gondolják, hogy a versenytárs kiiktatására szakosodott politikai diskurzus megmérgezte az akadémiai beszédmódot? Vagy inkább azt, hogy az akadémiai szféra nem ártatlanul reprodukálja a politikában megszokott viszonyokat, hanem mintegy normának tekinti és szentesíti azokat?

Egry Gábor

 Ez az írás nem az európai parlamenti választások átfogó értékelésére törekszik, sokkal inkább azzal kapcsolatban szeretne szempontokat felvillantani, hogy az ismert eredményekből mi következhet a jövőre nézve. Ezen a téren sem törekszik a teljességre, inkább csak átfogóan szeretne láttatni néhány, az eddigi rövid idő alatt talán ilyen összefüggően még fel nem vázolt kérdést. Éppen ezért a különböző szempontok összefüggnek, koncentrikus módon a magyar belső viszonyokból indulnak ki, hogy végül a romániai politikai rendszer illetve az Európai Parlament dimenzióját is beemeljék az elmélkedésbe. Céljuk sem a módszeres, tudományos alaposságú leírás, inkább a lehetséges vita elképzelhető témáinak felvillantása.

 Parászka Boróka

Eufória van: mandátumhoz jutott az RDMSZ és mandátumhoz jutott Tőkés is a hétvégi EP választásokon. Az öröm oka nagyon egyszerű: elmaradt az előre, biztosra prognosztizált  bukás.

Parászka Boróka

Vaddisznók. Hasonló fedőnevekkel látták el azokat a megfigyelteket, akiket 1956-ban államellenes tevékenységgel vádoltak meg Romániában. Három marosvásárhelyi halálos ítélet, hetven letartóztatott. De most - sajnos - nem róluk van szó.

(A fotó: România Liberă)