Tizenkétéves koromban regényt akartam írni. Ez lett volna a címe: A paraszt és a halál.

Fekete ország

Kajári Gyula kiállítása

Dan Becheru, Adrian Baluta és Sorin Bechira a www.3dm3.com neves animációs portál versenyén több díjat is begyűjtöttek. A pályázat letűnt civilizációk megformálását tűzte ki célul, és a zsűri több mint 150 munka közül válogatott.

Zanin Éva

Az immáron hagyományos tavaszi Képregény fesztiválnak március 30-án a Gödör Klub adott otthont. Odatalálni nem volt nehéz egyrészt, mert tudjuk, hol van, másrészt pedig a Deák tér körüli 2 km sugarú körben, a támaszponthoz közeledve egyre sűrűbb lett azon járókelők koncentrációja, akik megpakolt comic-zacskókkal a kezükben, poszterrel a hónuk alatt, képregényeket lapozgatva kerültek életveszélyes forgalmi helyzetekbe.

Székely Csaba

Mi az, amit a képregényről tudunk? Tulajdonképpen nem sok. Amit tudni vélünk, az általában sztereotípiákban gyökerezik. Ezekből azt szűrhetjük le, hogy a képregény igénytelen, piacorientált, gyenge minőségű, komolytalan, analfabétáknak való olcsó rajzolt sztori, szóbuborékokkal, izomagyú és szűk gatyában rohangászó hősökkel vagy vicces állatokkal.

Nagy Gergely 

Mi hiányzik?

A magyar képregénnyel kapcsolatban mindjárt az jut az eszünkbe: miért nincs? Ennek okait hosszan lehetne taglalni, itt és most azonban nem ez a témánk. A legfőbb okokról talán annyit, hogy a kilencvenes évek elején, a hazai lappiac felszabadulása idején a hazai sajtó „nem vállalta” a műfajt. Talán, mert sok egyéb, fontosabbnak tűnő dolga akadt: újjáéleszteni önmagát, pótolni a hiányokat a plurális politikai újságírástól, az életmód-magazinokon, a női magazinokon át a szaklapokig. Eközben nem történt meg a képregény újrafelfedezése. És persze az anyagiakon is múlt: a képregény esetében a profit pedig annyira sem biztos, mint bármely más sajtó-műfajban. Invesztálni kell. Egy rendszeresen megjelenő lapba, amely „szervezi” maga körül a comics-színteret, külföldi sorozatok magyarításába, hazai rajzolók munkáiba, az olvasótábor kialakításába.

Az utóbbi évek nagysikerű Munkácsy kiállításai alkalmat adhattak volna arra, hogy szakítva a „nemzet nagy festője” mítosszal, megvalósuljon az életmű kritikai feldolgozása, amely valódi érdemeinek megfelelően helyezi el Munkácsy-t a magyar művészettörténetben. Ehelyett a Magyar Nemzeti Galéria szakemberei egy korrekt, de minden történeti distanciát nélkülöző kiállítást és tudományos katalógust bocsájtottak a köz javára, a köz pedig folytatta a Munkácsy-zarándoklatok birkaszellemű gyakorlatát.

Parabélyeg

A művészbélyeg négy évtizede a fluxustól az internetig

Szépművészeti Múzeum

2007. március 23 – 2007. június 24.