(Tizenhat Haiku)
Újév reggele
Havon madár
járt:
verset írt... Már elrepült -
a kert nyitott könyv.
A költő
papagája
Sárga papagáj
tolla hull - ó, ághegyen
hindogáló hold!
Költői estek
Teafű-pára!
Tűlevél-párnán hallgatsz,
hű fenyőtücsök.
Macuo Basó
álma
Beteg utazó:
álma kopár mezőkön
bolyong, elkereng.
Álom és
árnyék
Kert Kiotóban:
fák közt fülemülehang
tán sose zengett.
Gésa
Macskaszerelmek
múltán felleges ágyon
fölzokogó hold.
Kurtizánének
Csillag hull,
holdfény
fekszik csak mellém: hűvös,
csillog a párnám.
Éji fehérség
Medvenyom
dermed,
hegygerinc ropog - majom
virraszt didergőn.
Japán táj
Vadréce tolla
ring, vak tóra sas lebeg.
Csönd zúzmarája.
Üresség
Madárijesztő.
Veréb a vállán. Röppen,
ropog fagyott rongy.
Suttogó ágak
Súlyos
fenyő-árny
suttog. Gyermekkor! Süpped
hófödte ösvény...
Issza
elalszik
Mindent
köszönök.
Hó takarómon, szent jég -
Tiszta fény hona.
Agyagkorsó
Fagy repeszt,
korsóm!
Már mindent átszivárgatsz -
adj vizet, testvér!
Falusi csönd
Vödörbe fagyott
forrásvíz - nézd, neked tart
tükröt az égbolt!
Téli vízesés
Elmenni jégnek,
visszatérni víznek, és
zuhanni zengőn!
Búcsú a
téltől
Hó, holdfény,
virág
elhagy - felszél visz, hordoz
kőpor, csillaghab.
Megjelent A Hét 2004 január 8. számában
 |
