Emlékszem egy régi, furcsa, érzékcsaló szilveszterre. Jó évet zártam akkor: sok nőbe és újságba jutottam be. Ajkamról ki se fogyott a nóta. Estefelé a cimborákkal frakkban-cilinderben próbáltunk belecsúszni az új esztendőbe a jégkarcolta, pestbudai utcákon.

Az Anyós utcát nem Anyós utcának hívják, és nem is Árnyas utcának, mint ahogyan azt oly szívesen félreértik (félreolvassák) a különféle intézmények az APEH-tôl az ÉDÁSZ-ig. Az Ányos Pál költôrôl (1756–1784) elnevezett utcát 1992 és talán 1994 között tették teljesen tönkre, amikor az amúgy is meredek utcát még meredekebbé tette a város egyik elhivatott építésze.

Séra Bálint

 Az irodalmiság kérdését csak bátortalanul szoktuk feltenni, de ha amatőr irodalomról van szó, nem lehet másról beszélni, csak az irodalmiságról. És arról, hogy a nyilvánosság elég-e az irodalomhoz.

Én se értem, de elmagyarázom: a hagyományos tévémonitoron végigsöpör az elektronsugár, hol a páros, hol a páratlan sorokon, két század másodperc alatt, és két félkép alkot egy képkockát, tehát másodpercenként huszonöt képkockát dolgoz fel az agyunk. Namármost! Ha minden ezredik kép helyett egy maszopos képviselőjelölt fotója és neve villan fel előttünk (a másodperc törtrészéig, ugye), akkor persze, hogy a nagymama a sok ismeretlen jelölt közül őrá fog szavazni.

 
Orcsik Roland Faludy- és Sinkó-díjas költő; Rozsdamaró című kötete 2002-ben, a Holdnak, Arccal - potyaversek útközben pedig idén jelent meg. Ez utóbbi Garfield-kommentárok ciklusából olvashatnak két költeményt A Hét-en; a Garfield summája első közlés.

Séra Bálint

A Spanyolnáthán nyoma sincs a ma már mindenhol kötelező fórumoknak, szavazásoknak, értékeléseknek. És hiányoznak a hiperlinkek és a trópusok is. Úgy tűnik, az avantgárd mára csak a konzervativizmusával tud meghökkenteni – de azzal se jobban, mint egy átlagos magyar szolgáltató kisbetűs szerződés-kiegészítései.

Panyola kis falu a Szamos partján, nem messze Fehérgyarmattól. Anyósom édesapja ott volt tanító, egy időben kántor is, később mozigépész és kórusvezető. Ez a kis falu a nyáron két napos világzenei fesztivált rendezett, teljesen emberi léptékűt – ácsolt színpad a kocsma mögötti nagy térségen, mobil padok a hallgatóságnak, hátrébb italos és ételes sátrak, helyi ételek, kicsit odébb, a Szamos-parton környezetvédelmi kézműves foglalkozás gyerekeknek stb.

Vodkát márpedig nem tudnak fölszolgálni ebben a városban! (Veszprémrôl beszélek, de mondhatnám Kolozsvárt, Budapestet, Pozsonyt is.) Mindenhol féldecis pohárban adják, néhol talpas pohárban, néhol pedig olyanban, ahogyan a talponállókban szokás. Általában nem hûtôben tárolják, ezért lóhúgymeleg, amitôl teljesen ihatatlanná válik, gyorsan kell utánalökni a szódát, hogy az enyhe hányinger, ami ilyenkor rátör az emberfiára, nehogy erôs ingerbe csapjon át, ami beláthatatlan következményekkel járhat.

Séra Bálint

 A Literán új kritika-vita van kibontakozóban, ezúttal a Könyvesblog kapcsán. Mivel sorozatunk amúgy is az internetes irodalmi orgánumokat kapja puskavégre, ezúttal a Könyvesblog kapcsán vizsgáljuk meg a magánterület és a közterület szembeállítására épített tételünket. Eszerint az internet: nem köz-, hanem magánterület inkább – amivel az egész saját/közös szembeállítást értelmetlenné teszi.

Danyi Zoltán versei

Danyi Zoltán 1972-ben született Zentán; költő, műfordító, kritikus, Hamvas Béla-kutató. Négy versét olvashatják A Hét-en.