Kovács Flóra

A JAK és a L’Harmattan Kiadó megjelentette magyarul Esi Edugyan első regényét, a Samule Tyne második életét 2007-ben. A kanadai szerző, mivel ghánai származásúként él Kanadában, érzékenyen ábrázolja a kisebbségi létet (Gilles Deleuze fogalomhasználatával, Deleuze: Philosophie et minorité, 1978, 154-155.), amelyet nem csak és kizárólag az Aranypartot elhagyók és a rokonaik származásának függvényében mutat be.

Kovács Flóra

Ismét megjelent magyarul egy könyv, amelyet Emil Tode (képünkön) jegyez. Tode nem ismeretlen a magyar olvasóknak, hiszen 1998-tól már magyar fordításban is forgathatják a szerző Határország című művét. A JAK és a L’Harmattan most Tode Hercegkisasszonyát adta ki.

Turi Tímea

Egy kritikus folyóiratközlésekben olvasható szövegeivel elszórtan találkozni természetesen egészen másfajta élményt jelent, mint egybefűzve látni azokat. A kérdés mégis az, hogy miféle többlettel ajándékoz meg ez a formai szükségszerűség.

Gaborják Ádám

Az olvasóknak most aztán tényleg fel lett adva a lecke, szó szerinti és metaforikus értelemben egyaránt. Bán Zsófia ugyanis egy meglehetősen egyedülálló, sok tekintetben viszont rendkívül hibrid kötetet hozott össze, amely mindent megtesz azért, hogy próbára tegye (eddigi) olvasói tapasztalatainkat, heves fejvakargatást váltva ki az emberfiából. De talán ne rohanjunk ennyire előre.  

Fürth Eszter

„Az durva volt, amikor Isaurának gyűjtést szerveztek” – többnyire ez az első reakció, amikor a szappanoperák szóba kerülnek, és sajnos Bobby Dallasba való visszaírása mellett, ez ki is meríti a magyar átlagközönség műfaji ismereteit a rétestészta történetek világában. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy gyakran a kritika sem merészkedik ennél tovább. Antalóczy Tímea továbbment, méghozzá a legmegfelelőbb úton.

Kollár Árpád

Málik Rolandnak Ördöge van. Slavomir Mrožek Kecsapjának egyik novellahőse elhatározza, eladja a lelkét az Ördögnek. A kontraktus aláírásához – meglepetésére – nem éppen Mephistopheles jelenik meg, hanem egy lepukkant, plasztik patás, amolyan szegényördög. A tanulság: ki-ki érdeme szerint.

Kovács Flóra

A román drámaírónőnek, Alina Nelegának a JAK világirodalmi sorozatában nemrég magyar nyelven is megjelent Az utolsó boszork@ny című regénye. Nelega nem ismeretlen a magyarországi közönségnek, hiszen a Pécsi Nemzeti Színház bemutatta az írónő Rudolf Hess tízparancsolata című monodrámáját, illetve az egri monodráma-fesztiválon a publikum Gavril Cadariu rendezésében láthatta az Améli sóhaja című művét.

Zanin Éva

Az újorosz irodalom egyik legnépszerűbb, idősödő huligánjának 2007-ben magyarul megjelent regényét nyolc éves várakozás után vállalta be az Európa. Kivárták, hogy elolvassuk Viktor Jerofejev legfontosabb szövegeit – amilyen A jó Sztálin, az Élet egy idiótával vagy Az orosz széplány –, hogy a hatásuk alá kerülve a többit is el akarjuk majd olvasni. E hasznos kiadói döntésnek köszönhetően vehettük kézbe tavaly Az orosz lélek enciklopédiáját.

Huszár Linda

Roland Barthes 1977-ben (magyarul: 1997-ben) megjelent, Beszédtöredékek a szerelemről című könyve eredetiben a Fragments d'un discours amoureux címet viseli, melynek jelentése: egy szerelmes/szerelmi diskurzus töredékei. A magyar fordítás címváltozata kétségkívül szép, de kissé elhangolja a barthes-i célkitűzést – de vajon mi is ez? Az alábbiakban - részleges jelleggel - ezt a kérdést vizsgálom meg.

Turi Tímea

„Egy emléket felidézni annyi, mint versbe szedni” (55.) – szól egy verssor az Egészrész című antológiából. Ha ez valóban így van, a kötet – és persze minden lírai kötet – elolvasása után csak versben illenék azokról beszélnünk, kukába dobva bármiféle prózai reflexiót. Hogy miért is? Hát nem emlék az emlék és vers a vers? Igen ám, de a versek idővel emlékké szelídülnek – a Fiatal költők antológiája alcímű kötet sajátos szerkesztésének köszönhetően még erősebben szembesít ezzel a törvényszerűséggel.