Boros Kinga
Beszélgetés Béres László rendezővel, a Figura Stúdió Színház és a Romániai
Kisebbségi Színházak Kollokviumának igazgatójával.
Két évvel ezelőtt a Kollokvium legutóbbi
kiadásán felmerült a gondolat, hogy ez a színházi eseménysorozat nagymértékben
hozzájárulhat a térségfejlesztéshez. Hogyan látjátok ezt a kérdést most? A
város és a megye által a Kollokviumnak nyújtott támogatás mennyire igazolja e
reményt?
Idén a Kollokvium Gyergyószentmiklós várossá
nyilvánításának századik évfordulója alkalmából rendezett eseménysorozat
jegyében zajlik. Emiatt a város valamivel nagyobb összeggel támogatja a
Kollokviumot. Sikerült támogatónak megnyerni Hargita Megye Tanácsát, a
Gyergyószárhegyi Alkotóközpontot, a Hargita Megyei Kulturális Központot.
Mondhatnám azt, hogy előrelépés tapasztalható, mert sikerült ezeket a szerveket
bevonni. Az a fajta nagy robbanás azonban, amelyben reménykedtünk, valójában
nem következett be. Reménykeltő, hogy a szervezésben a város másik három
kulturális intézménye is kiveszi a részét: a könyvtár könyvvásárt tart a
Kollokvium ideje alatt, a múzeum kiállítást szervez az elmúlt évek
Kollokviumának fotóiból, a Kulturális Központ az egyik koncert szervezője,
illetve adminisztratíve támogatnak minket. Ezek biztató előjelek a két év múlva
következő Kollokviumhoz.
A Figura néhány éve minden évben szervez egy
nagyobb lélegzetű rendezvényt, fesztivált.
A kilencvenes évek elején a Figura indította
útjára a város két nagy rendezvényét, a Szent Miklós Napokat, később a Nyári Napokat.
2001-től újraindítottuk a Kollokviumot, tíz, majd tizenöt éves
Figura-évfordulót szerveztünk, tavaly elindítottuk a dance.movement.theatre
fesztivált, mely a különböző műfajok határmezsgyéjén mozgó előadások
találkozópontja. Ez utóbbi és a Kollokvium kétévente váltogatja egymást.
Miről szól ez az ambíció?
A színészeinknek minden alkalommal igyekszünk
továbbképzési lehetőséget biztosítani a fesztivál keretében, a fellépő alkotók
legutóbbi rendezvényünkön is tartottak workshopot. Emellett próbálunk a régió
kulturális motorjaként működni. A Figura abban a sajátos helyzetben van, hogy
egy húszezres lakosú kisváros tartja fenn. Ez Közép-Kelet Európában csodaszámba
megy. Tisztában vagyunk azzal, hogy Székelyföldön jelenleg nem Gyergyó a
legdinamikusabban fejlődő város. Ezért megpróbáljuk ideirányítani a világ, de
legalábbis a szakma szemét. A régió fejlődése szempontjából az egyik elsőszámú
lehetőség még mindig a kulturális turizmus.
A Kollokviumot 1978-ban Sepsiszentgyörgyön
rendezték meg először. Idén a hetedik kiadás következik. Hogyan vált a Figura a
Kollokvium állandó szervezőjévé?
2001-ben az Etnikumközi Kapcsolatok
Hivatalának tanácsosa, Zsehránszky István felvetette a kilencvenes évek elején
abbamaradt Kollokvium folytatásának gondolatát, és felajánlotta az összes
kisebbségi színháznak a szervezés lehetőségét. A Figura felvállalta. Ettől a
pillanattól, számunkra legalábbis nem kétséges, hogy a rendezvénynek Gyergyóban
a helye. Idén kilenc nap alatt tizenkilenc előadást, összesen harminc eseményt
vonultat fel a Kollokvium, több mint hétszáz meghívottat várunk.
Úgy gondoltuk, hogy minden egyes alkalommal
meghatározunk egy témát, amely összefűzi az eseményeket. Ebben az évben két
irányvonal körvonalazódik. A részvevő előadások többsége kortárs szerzők darabjából
született, ezt erősítik az író-olvasó találkozók kortárs kisebbségi szerzőkkel,
a kortárs darabok felolvasószínházi bemutatása, a könyvbemutatók. A Kollokvium
másik fontos pontja a végzős színház-szakosoknak nyújtott lehetőség: teljes
időre meghívtuk a marosvásárhelyi, kolozsvári magyar, és a temesvári német
végzős színiseket, akik nemcsak a vizsgaprodukcióikat adják elő, hanem részt
vesznek David Esrig és Florin Fieroiu egy-egy workshopján - amelyek önmagukban
is annyira értékesek, hogy azért megéri eljönni Gyergyóba. A diplomázás előtt
álló, állást kereső színészeknek lehetőségük lesz találkozni a
színházigazgatókkal is, ugyanis minden színháztól meghívtunk egy-egy képviselőt
a Kollokvium teljes időtartamára. A teatrológusok számára azzal biztosítjuk a
továbbképzés lehetőségét, hogy rájuk bíztuk a kollokvium-újság írását.
Mennyiben tud találkozó lenni a Kollokvium?
Azt gondolom, hogy régebb, a rendszerváltás
előtt és a kilencvenes évek derekáig nagyobb volt a találkozás igénye. Ma már
szerintem kissé másképp működnek a fesztiválok és a színházi élet. Kevés az a
színház, amely megengedheti magának, hogy egy kilenc-tíz napos fesztivál
idejére nélkülözze a vezetőjét. Persze a találkozás lehetőségének megteremtése
fontos. Ha csak két-három nap erejéig találkozik négy-öt színház, annak is van
jelentősége a társulatok közti kapcsolattartás szempontjából. Igyekszünk a
színházi előadások mellé olyan programokat szervezni, amelyek foglalkoztatják a
színházakat. Például lesz egy-egy előadás a pályázati forrásokról, a színházi
törvényről, a kisebbségi színházak helyzetéről az EU-ban, és sor kerül a
színházigazgatók találkozójára a miniszterelnök-helyettessel, Markó Bélával és
a Kortárs Alkotások - Kulturális Sokszínűség Főosztály vezetőjével, Demeter
Andrással.
A Kisebbségi Színházak Kollokviuma egy közel
harminc éves koncepción alapszik. Úgy tűnik, a szervező Figura megtartotta az
elnevezést, de igyekszik a mostani igényekre szabni a szervezés konkrét
szempontjait.
Próbálunk a kisebbségi társulatok mai, reális
igényeire, kérdésfelvetéseire válaszolni. A helyzet nyilván sokat változott, de
ne felejtsük el, hogy ennyi kisebbségi nyelven játszó színház, mint Romániában,
talán az egész világon nincs. Kolozsváron működik Európában az egyetlen
kisebbségi nyelven játszó opera, Bukarestben az egyetlen jiddis nyelven játszó
színház. Ez önmagában nem elégséges, viszont fontos. Románia ezen
sajátosságairól nem szabad megfeledkezni. Biztos, hogy a kisebbségi és a
határon túli jelző átértékelődik. A változások irányát én magam előírni nem
tudom. A Kollokvium kérdéseket vet fel.
Nem akarjuk konzerválni a harminc éves
koncepciót, de egyfajta értékátmentésnek meg kell történnie, ami a kollokvium
szellemi örökségét illeti. Fontos, hogy ne csak a magyar színházak, hanem az
összes kisebbségi színház között élő kapcsolat legyen. Mi például a Kollokvium
révén léptünk kapcsolatba a szebeni német színházzal, akiknek köszönhetően idén
fellépünk Nagyszebenben a Kulturális Főváros programsorozat keretében. Fontos,
hogy tudjunk egymásról.
A gyergyószentmiklósi Romániai Kisebbségi
Színházak Kollokviumának május 4-12. között kétnaponta megjelenő fesztivállapját a marosvásárhelyi
Színművészeti Egyetem és a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Színház Karának másod-, harmad- és negyedéves hallgatói, Bács Ildikó, Bonczidai Éva, Kádár Dombi Katalin, Márton Imola, Molnár Ildikó, Papp
Ida Júlia, Schmidt Krisztina és Vargyas Márta írják. A szerkesztői feladatokat Boros Kinga, Ungvári-Zrínyi Ildikó és Zsigmond Andrea látják el.
A fesztivállap teljes anyaga interneten exkluzív a7 színházi rovatában olvasható!
 |
