Román orosz konfliktus. Vesztésre állunk. |
| 2008. 03. 03. 10:33 | |
|
A tradicionálisan sikeresnek tartott román külpolitika és diplomácia húsz éve rendre elbukja az orosz meccseket, miközben Magyarország és Bulgária láthatólag felmérte kinek a szomszédságában és, és hogyan. A bukás okait és hogyanjait leltároztuk.
Március 2-án oroszország új elnököt választott, a legesélyesebbnek a liberális Dimitrij Medvegyevet tartották. A 42 éves ügyvéddel kapcsolatban a legfontosabb kérdés: miben változik-e a Kreml politikája? Romániát természetesen az érdekli: hogyan változik majd Moszkva és Bukarest viszonya? A várható válasz azonban egyszerű: sehogy. Mégpedig azért marad változatlan ez az eleve rossz viszony, mert 1990 óta a román kormányok egyeben sem fáradoztak, minthogy minél nagyobb távolságot teremtsenek a két ország között. Gazdaságilag ez a taktika nyílvánvalóan veszteséges volt, de biztonságpolitikailag a román politika úgy értékelte: megéri távolodni az oroszoktól. Hogy áll most az orosz - román mérleg? Románia fizeti a legtöbbet az orosz földgázért az európai országok közül.A Nabucco - Déli Áramlat vitában Románia gazdasági szempontból veszteséges álláspontot képvisel.Az orosz román gazdasági kapcsolatok jelenlegi mérlege 3 milliárd dollár deficit, elsősorban az energiaimport miatt. A romániai orosz befektetések aránya alacsony, igaz stratégiai ágazatokat érint. Mindezeket figyelembe véve a kérdés az, hogy mennyivel lesz pragmatikusabb a román diplomácia az eddigieknél? Az eddigi román külpolitikai erőfeszítések mérlege az, hogy Oroszország határozottan ellenséges Bukaresttel szemben, és ez elsősorban az import földgáz árában mérhető. Az európai országok többsége 150-240 dollárt fizet a földgázért, Románia jelenleg 376 dollárt, de ez az ár valószínűleg eléri áprilisban a 390 dolláro(rém)álomhatárt. Egyetlen ország van, aki ilyen hátrányos helyzetből alkuszik: Lengyelország, a lengyelek Oroszország-politikája azonban ugyanolyan csapnivaló, mint a románoké.
Jelenleg a nagy meccs a két gázvezeték: a Déli Áramlat (amely Szibériából
szállítaná a földgázt) és a Nabucco (ez
utóbbi Közép-Ázsiából szálítana) között folyik. Oroszország számára a Déli
Áramlat azért fontos, mert így szorosabbá teheti a kapcsolatot a kelet-európai
országokkal, újra kiterjesztheti befolyását a poszt-szovjet övezetre. A Nabucco
az Európai Unió számára pedig azért fontos, hogy ezt az orosz terjeszkedést
mérsékelje.
Mit adunk cserébe az oroszoknak?
Autóalkatrészeket (Dacia-exdport), könnyűipari és vegyipari termékek, és persze
üveget. Nem nevezhető ez a viszony kiegyensúlyozottnak és komolynak.
Különösképpen, ha figyelembe vesszük, hogy a román export 1990 és 1991 között
1,5 milliárd dollárt tett ki. 1999-re pedig ez az összeg 50 millió dollár alá
zuhan - így omlottak össze a román-orosz kapdsolatok. Miért ilyen eredménytelen a román-orosz külpolitika?
Oroszországot a román kollektív emlékezet még
mindig a beszaráb megszállóként tartja nyílván. Ráadásul 1990 után Románia csakis geopolitikai
megfontolások alapján döntött az Oroszországhoz fűzödő viszonyáról - a gazdasági
érvek nem érdekelték: mihamarabb csatlakozni az Euro-Atlanti övezethez, és
minél hamarabb elszakadni Moszkvától. Most annyi előrelépés történt, hogy új nagykövetet nevezett ki Basescu, az eddig sikeres diplomataként számontartott, Törökorszákban szolgálatot teljesítő Grigorie személyében. Az új nagykövet célja egy újabb, elnöki szintű csúcs megszervezése, legkésőbb 2009-ig, tekintettel arra, hogy ilyenre az utóbbi tíz évben nem került sor.
Marian Chiriac összefoglalóját kivonatoltuk. Hozzászólások
(0)
|