|
 A Cotidianul és a Prima TV egyik szatírakészítő csoportja, a
„Circotaşi” vitába keveredett. A műsorban diszkriminatív kijelentések hangoztak
el a melegek számlájára. A csatorna bírságot kapott, a szakértők pedig azt
mondják, hogy a jelenség általánosan jellemző a román médiára.
(kép: galerieverdun.com)
A homofób megjegyzésekért 10.000 lej bírságot kapott a
csatorna, ám a műsor készítői ellentámadásba lendültek: azt állítják, hogy a
hatóságok a szólásszabadság jogát vonják meg tőlük. A hatóságok a bírságot az
emberi jogok semmibevételével egészítette ki, ugyanis a műsor egy másik
tvcsatorna homoszexuális műsorvezetőjéből, Mircea Solcanuból űz gúnyt.
Természetesen a „Circotaşii” műsor készítői következő adásukban már a CNA
igazgatóját vették célba: a kommunista rezsim legkeményebb cenzorához
hasonlítják. Dan C. Mihailescu
irodalomkritikus teljes mértékben támogatja őket: „Ha a kisebbségek
szólásszabadsággal rendelkeznek, akkor ugyanezeket a jogokat biztosítani kell a
többség számára, azaz nekik joguk van ironikus módon kifejezni ellenszenvüket.”
Asztalos Csaba jogász, a Nemzeti Diszkriminációellenes
Bizottság elnöke úgy véli, hogy a szólásszabadság meghatározásánál
körültekintőbbek kell lennünk: „A szólásszabadság nem abszolút jog, hanem behatárolt,
mivel nem sérthet meg olyan alapvető jogokat, mint például egy
esélyegyenlőség”.
Ioana Avadani, a Független Újságírók szervezetének vezetője
úgy véli, hogy a homofóbia a román társadalom egyik alapvonása. Jó példa erre a
meleg parádék és felvonulások bemutatása a médiában. Ha az esemény külföldön
történik, akkor a sajtó semleges színekben tudósít. Ellenben ha egy bukaresti
rendezvényről van szó, akkor az újságírók azonnal szatirikus hangnemre váltanak
és rosszallásukat fejezik ki. A nyugati sajtó nem is annyira frusztrált ebben a
témában, mint a romániai. Dan C. Mihailescu kritikus azonban úgy véli, hogy a
nyugati típusú tolerancia tulajdonképpen a „kisebbségek terrorizálását”
álcázza: „Miért van az, hogy egy nagyon vallásos embert bigottnak lehet
nevezni, egy hazafit el lehet ítélni a globalizáció nevében, de ha valaki egy
árvával, fogyatékossal, homoszexuálissal vagy cigánnyal kezd ki, akkor azonnal
megbüntetik?”
A „Circotasii” azzal védekezik, hogy hasonló
szatirikus megjegyzéseket a világ legnagyobb tévéműsoraiban is hallhatunk,
példaként Jay Lenót, David Lettermant hozzák fel. A CNA tisztviselői azonban
úgy vélik, hogy az összehasonlítás azért téves, mert Romániában a homofóbia
sokkal erőteljesebb, mint bárhol Nyugaton. Éppen ezért a sajtó is felelős a helyzetért,
nem szabadna még inkább bátorítania az ilyen ellenséges magatartást. Gáspárik
Attila, a CNA alelnöke azt mondta, hogy hiába hozták a németországi törökök
esetét példának, mert nálunk a homoszexuálisoknak megközelítőleg sincs annyi
joguk, mint a német-törököknek. Ha a helyzet megváltozik, akkor a büntetések
sem lesznek ennyire szigorúak. Gsápárik azt is elmondta, hogy nem ez az
egyetlen csatorna, aki büntetést kapott homofób megjegyzésekért: több bírságot
is kiosztottak azoknak az adóknak, akik Gigi Becali nézeteit visszhangozták.
Dan
C. Mihailescu úgy véli, hogy a homoszexualitás elfogadása a nyilvános terekben
káros hatással lehet a társadalomra is, mert megtévesztheti a kamaszokat is.
Azt mondja, hogy lassan odajutunk, hogy ha kint van a falon Jézus egy képe,
akkor elkezdődik a vita, hogy az helyes-e. Hát, Franciaországban évek óta
zajlik a vallásos szimbólumok nyilvános terekben való felhasználásának,
kiállításának vitája, sőt már szigorúan is szabályozzák azt. Asztalos Csaba
jogász úgy véli, hogy a román szórakoztatóipart nagyon tömören a következő
mondattal lehet leírni: „Próbálj meg csúfot űzni a cigányokból, ha velük nem
megy, akkor jöhetnek a magyarok, ha ez sem jön be, akkor következzenek a nők.”
Az
elmúlt héten Costi Rogozanu jegyzete ítélte (ironikusan) el a homofób műsort. A
két műsorvezető úgy vélte, hogy nekik is joguk van a véleménynyilvánításhoz: a
Cotidianulnak küldött levelükben leszögezik, hogy ők azon háborodtak fel, hogy
Solcanu műsoridőben jelentette be másságát és erre büszke is volt. Szerintük
mindenkinek joga van úgy élni, ahogy gondolja, de minek ezt a nyilvánosság elé
tárni?
A
Soros Alapítvány tavalyi felméréséből kiderül, hogy a románok 62%-a (!!!) úgy
véli, hogy törvény által kell tiltani a homoszexualitást, 61% pedig azt
válaszolta, hogy nem szeretne meleg szomszéd mellett élni. Ezek után már az sem
meglepő, hogy 82% ellenzi az azonos neműek házasságát.
(cotidianul.ro)
 |
A szabadság folyamat, mintsem állapot, a romániai társadalom pedig még a folyamat elején van.
Ez a CNA is olyan rákszerű: ha nem volna kormányzati szerv, még akár szimpatikus is lehetne. De így folyton egyet előre, egyet hátra lép. Az lenne az igazán jó, ha az újságírók szakmai szervezetei lépnének hasonló esetekben. De az még odébb van a szabadság felé vezető úton.
Különben tartok tőle, hogy az egész műbalhéból a Carcotasok jönnek ki népszerűbben (lásd Bochkor-Boros Bumerángja Magyarországon), ráadásul ezzel semmit sem oldanak meg a mindenféle kisebbségek hátrányos megkülönböztetése tekintetében.
A jog a konfliktus, és nem a szeretet nyelve, hát ezért. (Lásd még Millt - és részben Habermast is - a szólásszabadságról.) Annak idején a Pártot és vezérét sem szabadott szidni, mégsem szerettük jobban ettő. Erre mondom, hogy folyamat.