Paradigmaváltás nélkül nem megy!
Írta: petibatya , 2008. 03. 29.

1. Lehet más a politika?

Szerintem csak új megközelítésekkel, új módszerekkel érhető el az a valóban kívánatos cél, hogy a politika, és ennek eredményeként a társadalmunk is más legyen, mint amilyen jelenleg.
Albert Einstein talán nem mondott badarságot, amikor a következőt állította: "A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon a gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket." Hogy a problémák "lényegesek", azt senki nem vitatja.
Meg kell tehát, hogy változzon gondolkodásunk és felfogásunk a politikáról, közjóról, demokráciáról és általában a társadalomról, mint rendszerről. Ha erre nem leszünk képesek, úgy járhatunk a demokráciával, mint Iván Ivanovics, aki a varrógép-gyárból hazavitt alkatrészekből - bárhogy is próbálkozott - mindig csak kalasnyikovot volt képes összerakni. Paradigmaváltás nélkül futhatjuk a köröket egymás után, a végén mindig csak oda juthatunk el, ahonnan elindultunk, vagy esetleg már oda sem.


2. Hol rontottuk el?

Lehetett volna bizonyára másként, talán jobban is levezényelni a rendszerváltást. Hogy oda jutottunk ahol ma tartunk, az számtalan konkrét okkal, .körülménnyel magyarázható. Ez a múlt, amivel persze foglalkozni kell.

Véleményem szerint a probléma gyökere - a konkrét politikai balfogásokon túl - alapvetően magában a pártok közvetítésével megvalósuló képviseleti demokráciában keresendő.
A ?rész? érdekeit csupán az ?egész? érdekeinek csorbulásával megvalósítani képes pártok meggyőződésem szerint ?genetikailag? alkalmatlanok arra, hogy a társadalom tagjai számára elfogadható, a racionálisan gondolkodó egyének feltétlen bizalmát élvező hatalmi centrumot hozzanak létre, és az államot, mint a társadalom domináns szerveződését a közjó megvalósításának céljával eredményesen működtessék.
A jelen és a múlt tapasztalati tényei bizonyítják, hogy a pártok közvetítésével megvalósuló képviseleti demokráciák intézményesített keretei között a világ legkülönbözőbb térségeiben felhalmozódott lokális problémák nem igazán megoldhatók. Úgy tűnik, hogy mára ezek az intézményesített keretek váltak az egyes társadalmak megújulását, és a globális emberi társadalom fennmaradását biztosítani képes progresszív értékrendek érvényesülésének a legfőbb korlátjaivá.

1990-ben más választási lehetőség nem lévén, a képviseleti demokráciának az 1948 előtti hazai, és a tőkés országokban ma is működő változatát keltettük életre. Láthatjuk, hogy a Gólem nálunk mivé fejlődött.
Van ma egy helyzet, amiből úgy kellene kijönnünk, hogy a köz érdeke (a közjó, mond ez a kifejezés még bárkinek is valamit?) a legkevésbé csorbuljon. Nem kis feladat.

A demokratikus államformánál jobbat nem hiszem, hogy kívánhatunk magunknak, ami nem azt jelenti, hogy a pártok közvetítésével megvalósuló képviseleti forma ne volna meghaladható. Meghaladható!
A parlamentáris demokrácia és a jogállamiság legfőbb erénye, hogy törvényes kereteket biztosít a társadalom írott szabályrendszerének békés úton történő megváltoztatására, azoknak korunk és a jövő követelményeihez való igazítására.
Hát nézzük meg mik is a jelen és a jövő követelményei, és változtassunk, amíg nem késő!

A racionalitások talaján álló, de az elméleti megközelítésektől sem idegenkedők figyelmébe ajánlom a http://www.masikut.hu honlapot.