|
Az RMDSZ meghirdette az új önkormányzati programját, ez (lenne) az
utóbbi hetek legfontosabb politikai híre az erdélyi magyar érdekképviselet szintjén.
Egy új és erős önkormányzati politika lehet az egyetlen esélye az RMDSZ-nek a politikai
túlélésre, valamint a tisztújításra, a váltásra. Komolyan veszi-e az RMDSZ saját
programját? Komolyan veszik-e az önkormányzatok az RMDSZ-t?
A marosvásárhelyi polgármester-jelölés, és a helyi
önkormányzati választásokra való felkészülés lesz a puding igazi próbája. Nem
csak azért, mert az RMDSZ „feje" ez a város, nem csak azért, mert több ciklusra
visszamenőleg szenvedett el itt a Szövetség igazolhatatlan és nagyon csúfos
vereséget, hanem azért is, mert itt a politikai verseny nyitott. Ez az a város,
ahol az etnikai kártyák nincsenek véglegesen és végzetesen leosztva, ahol a
választópolgár érdeklődő és meggyőzhető. Ez az a város, amelyet minden
politikai párt komolyan vesz. Itt győzni, és stabil önkormányzati pozíciókat
szerezni nem jelent csupán annyit: az RMDSZ farokbehúzva kullog vissza
kormányzati pozícióiból, hogy megelégedjen a helyi morzsákkal.
Itt lehetne demonstrálni, hogy az önkormányzati program
valóban új, átgondolt és alapos. Sajnos a Csegzi kontra Borbély meccs, a
rosszul kezelt konfliktusok ennek a lehetőségét alaposan aláásták. Még akkor
is, ha végül sikerült kiegyezni egy kettős alpolgármesteri-polgármesteri
jelölésben. A marosvásárhelyi RMDSZ szervezet ma szervezetlenebbnek,
fegyelmezetlenebbnek és gyengébbnek mutatkozik az országos átlagnál. Rossz
ómen!
A helyzet azonban nem reménytelen, már csak azért sem, mert
a Magyar Polgári Párt legitimizációs harcának legfontosabb ütközetét itt
kívánja megvívni azzal, hogy Bölönit - saját jelöltként - tálcán kínálja fel az
RMDSZ számára. Kérdés, hogy mennyire az MPP-é Bölöni? Ha valóban vállalná a
futballsztár a teljes közösséget, minden bizonnyal nem kötné feltételekhez a
jelölését. Bölöni és az MPP kényszerházassága egy dolgot jelez egészen
biztosan: a teljes erdélyi magyar ellenzék (Szásztól Tőkésig) építi a maga
társadalmi beágyazódását. Felismerte, hogy az RMDSZ civiltámogatottsága
csökkent, felismerte, hogy egyre nagyobb a társadalmi érdektelenség az erdélyi
magyar politika egészével szemben. És
értelemszerűen átvette a FIDESZ stratégiát: igyekszik
civiltámogatottsággal pótolni a politikai szervezetlenségét. A következő
hónapokban különös belmagyar választási kampánynak lehetünk várhatóan tanúi. Az
MPP és az RMDSZ vélhetőleg versenyezni kezd azokért a civilekért, akik
társadalmi-üzleti és kulturális tőkéjükkel erősíteni tudják a szervezeteket. Persze
kérdés, hogy ez a fajta „civilesítés" mit jelent a két szervezetnél? Új
politikai szereplők megjelenését? A civilszféra és a politika közötti dialógus
megerősödését? Vagy egyszerű presztízsharcot?
Az MPP ajánlata akár csábító is lehetne, hiszen Bölöni „tiszta
lappal" indulhatna. Legalábbis nincs mögötte az a csúnya konfliktus, amelyet Borbély
és Csegzi most már óhatatlanul kénytelen magával cipelnie. Ugyanakkor az RMDSZ
számára jelentős visszalépés is. Markó nyilatkozataiból egyértelmű, hogy attól
fél, beengedi az MPP-t a házba, és ki tudja, hogyan végződik majd ez a
kényszerű vendéglátás. Borbély továbbá emblémája az RMDSZ-nek. Bölöni népszerűsége
és támogatottsága bizonyos célközönség számára lehet előny, de ugyanakkor lehet
hátrány is. Civil szempontból jó potenciállal rendelkező, de bizonytalan
jelölt. Borbély politikailag az egyik legerősebben felépített szereplője az
RMDSZ-nek. Kapcsolati hálója, gyakorlata és tapasztalata megkérdőjelezhetetlen.
Ha jelölésétől visszalép a szervezet, önmagáról mondd ki szomorú kritikát. Bölöni
az, aki megnyerheti az önkormányzati csatát, de csak is egy Borbély kaliberű
embernek van annyi tapasztalata, hogy végig vigye a háborút.
A nagy kérdés tulajdonképpen még csak nem is Bölöni, és nem is Borbély.
A nagy kérdés Florea, az a politikai gyakorlat amit a jelenlegi polgármester
kialakított. Sajnos szemmel láthatólag ezzel sem az MPP sem az RMDSZ nem
foglalkozik kellő alapossággal. Szász Jenő az „összmagyarság" számára
integratív személyiségként árulja portékáját, Bölönit. Csakhogy
Marosvásárhelyen nem az összmagyarság dönt, és vajmikeveset számít majd itt a
belmagyar integrativitás. Marosvásárhelyen a siker kulcsa az etnikai korlátokon
túli politika. Ha sikerül felmérni mivel elégedett nagyon a vásárhelyi polgár
és mi ellen lázad, amikor Florea eddigi működését értékeli, akkor lehet az első
fontos lépést megtenni az önkormányzati győzelem felé. Ha sikerül megszólítani
a város teljes lakosságát és bevonni a választásokra való felkészülésre, akkor
jön második sikeres lépés. Az RMDSZ most és helyben kellene kipróbálja a civil
interaktív politikát. Az állandó városi dialógus és jelenlét erejét. Itt és
most kellene kidolgozni a kétnyelvű, kongruens hatékony kampány erejét. Itt és
most dől el, hogy van-e önkormányzati program, vagy a Szövetség (már megint) csak viccelt.
-pb.-
|