Magyari-Vincze Enikő 

Lábjegyzetek a BBTE-en lezajlott választásokhoz

Érdekes, hogy a romániai magyar olvasók (legalábbis azok, akik csak magyarul olvastak a BBTE-n nemrég lezajlott választásokról) úgy gondolhatják, hogy az oktatók között teljes összhang és egyetértés uralkodik a választás folyamata és eredményei körül.

Csodálkozom azon is, hogy a magyar tagozat képviselői (vagy akár tagjai) közül csak egyetlen egy, mégpedig Magyari Tivadar rektor-helyettes nyilatkozik, és az újságíróknak irányában sincsenek olyan kérdéseik, amelyek jobban megvilágíthatnák a helyzet összetettségét. A dolgok szépnek és egyszerűnek tűnnek. Már-már hasonlítanak az RMDSZ 1996-tól meghonosodott stratégiájához. „Nekünk" mindenkoron hatalmon kell lenni, mindegy, hogy kivel, aztán meglátjuk mit teszünk, de úgy teszünk, mintha tennénk, megtartván a távoli eszmék retorikáját és technikai kérdéssé kicsinyítvén a napi problémákat.

Visszatérve egyetemünkre: (az amúgy igen vékony) sajtóvisszhangból megtudhatjuk, hogy a választások előtt Magyari prorektor tárgyalt Marga rektorral (szemmel láthatóan egyedül, zárt ajtók mögött). Aztán meg el kell hinnünk neki, amiket nyilatkozik, mint például azt, hogy ő felvetette a létező problémákat, hogy Margaval ketten egyetértettek ebben, valamint ezek orvoslásában. És valószínű azt a (fogalmazásilag kissé sántító) diagnózisát is el kell fogadnunk, hogy „a magyar tagozat idült problémáinak kezelésére, de napi ügyeinek jobb vitelére jobb, komolyabb esélyek vannak".

Senki sem kérdez rá, hogy vajon miért lennének jobbak az esélyek most, miért lenne hitelesebb a mostani vezetés mint az azelőtti? Szemmel láthatóan valamiért mindenkinek - legalábbis a kérdezőknek és a válaszolóknak és az elhallgatóknak - megfelel a dolgok elkendőzése és elsimítása. Túl nagyok voltak a traumák a legutóbbi "magyar ügy" után? Lebénultak a vélemények? Elveszett a cselekvési lendület? Emlékszem arra is, hogy ugyanaz a rektorhelyettes nyilatkozta nemrég, a választások folyamán lezajlott viták (bármilyenek is lettek volna azok) kapcsán, hogy a magyar tagozat nem szól bele ezekbe. (A Hét 2007.12.17-ei, illetve az Observator Cultural 2007 december 13-19/ei számában megjelent "Egyetem és politika" című cikkem röviden utal ezekre is). Már akkor sem volt világos számomra, hogy azért nem teszi ezt, mert már rég túl van rajtuk, vagy pedig azért nem, mert még el sem jutott oda, hogy tudatosítsa őket? Úgy néz ki, ebből a szempontból a magyar tagozati autonómia teljesen megvalósult. Verekedjenek a románok egymással, mi bölcsek vagyunk, hallgatunk. Számomra ez jelezte a leginkább azt, hogy a közös egyetemen sorsa továbbra sem közös. Vannak az ő problémáik, és vannak a mieink. Vannak az ő vitáik, és vannak a mieink. Ezeken túl mintha nem érdekelnének bennünket az egyetem (többek között vezetésével kapcsolatos) strukturális problémái.  Vagy legalább is nem annyira, hogy beleszóljunk. Túl nagyok vagyunk mi ehhez. Vagy ellenkezőleg, túlságosan kicsik?

De vissza a hitelesség kérdésére. Hogyan lehet hiteles bármiben is egy olyan vezetőség, amely alig másfél hónap leforgása alatt a saját maga által hozott választási szabályzatot is megváltoztatja, és ráadásul úgy tesz, hogy minden a legnagyobb rendben van. Az egyetemi szenátus 2007 november 7-én szavazta meg a választások módszertanát. Tegyük most félre azokat a pontokat, amelyek mentén ezt a dokumentumot eddig is kontesztálások követték (újságíróink remélhetőleg egyszer majd rákérdeznek ezekre is). Nézzük csak azt a pontot, amely fölött ezidáig nem volt apelláta, nevezetesen azt, amelyben előírták, hogy a rektor-helyettesek száma hat és ugyanarról a karról nem lehet két prorektort kinevezni. Ezzel szemben az újonnan megválasztott rektor kinevezett kilenc rektorhelyettest, közülük kettő a filozófia és történelem karról van. Az új vezetőség hitelességéről szól ez? Vagy inkább a hatalomgyakorlás diktatórikus jellegéről és a hatalmat gyakorló határtalan aroganciájáról?

Magyar vonalon ez nem érdekel bennünket? Csak az, hogy a látszólag nagyvonalú rektor szó nélkül elfogadta a magyar vonal jelöltjeit? Vajon mi volt ennek az ára? Nem távlatokról spekulálok itt, csupán magán a választás napján tanúsított magyar vonalas viselkedésről. A hallgatásról, az elhallgatásról, a "bölcs" csendben maradásról. Sehol sem írt a magyar nyelvű sajtó erről sem. Magyari Tivadar volt és aktuális rektorhelyettes sem számolt be róla. Sem arról, hogy a leköszönő vezetés jelentéséhez miért nem szólt hozzá a december 30-ai gyűlés első felében (avagy a médiának szóló helyzetjelentéseiben miért nem tért ki egy szóval sem arra, hogy ezt a jelentést, pontosabban vezetést, több irányból is kritikák és ellenszavazatok is érték). Sem pedig arról, hogy a gyűlés második részében (esetleg az ott megszólalt néhány kritikus hang mellett) miért nem talált alkalmat arra, hogy nyilvánossá tegye az őt megválasztó szenátus előtt mindazt, amiben Marga rektor-jelölttel megegyezett. A nagy, néma csend után viszont a sajtóban előállt csattanó kijelentésével: "mindez egyre inkább az új vezetőség politikai bátorságán fog múlni." Vajon mire gondolt? Kinek a politikájára? És kinek a bátorságára?

Hozzászólások (3)

...
Írta: csongi , 2008. 01. 04.

Sokkal kevésébé érdekes a téma kívülállók számára, mint ahogy azt az érintettek érzik. Ezért a relatív sajtóközöny. Meg a tény, hogy a BBTE mindenkor az erdélyi magyar gimnazisták továbbtanulási preferenciáinak élén lesz. A kolozsvári diákoskodás legendáriuma, ugye. Marga, Magyari vagy Bárki Más ide vagy oda.
Másrészt a BBTE-n dolgozó magyar okatató ugye - ja, van valaki, aki még nem tudja, milyen nehéz oktatói álláshoz jutni a BBTE-n, és milyen iszonyat túltermelés van egyes szakokon olyan emberkékből, akik ha nem kezdhetnek oktatói karrierit akkor mehetnek az infóspulthoz a plázába?! - szóval hogy is mondjam, féltik a kis állásukat. És akkor innnen ez az egész begubózósdi, elefáncsonttornyosdi, belenemszólósdi. Ugyan milyen perspektívái lennének egy elcsapott egyetemi tanárnak?
Végezetül meg: ez az egész undorító színjáték, ami a BBTE-n intézményvezetés címén folyik, még sokáig jellemezni fogja az állami felsőoktatást. Lenne egy jó kis Board of Trustees a nyakukon, úgy vágnák ki a tisztelt hölgyek és urak egy részét, mint a macskát szarni.

Kolozsvár
Írta: EKZ , 2008. 01. 19.

A helyzet nem új, csak most már nevetségessé fajult. Szerző ezt eddig azért nem vette észre, mert tolta a Marga szekerét. Jó, hogy belefáradt, miután Marga megrugdosta, és már van ellenvéleménye is, mégha ilyen világtól eldugott helyen is.

Kolozsvár
Írta: Magyari-Vincze Enikő , 2008. 02. 09.

Azt hiszem értem azokat a félelmeket, amelyekről Csongor beszél. Sajnos, valóban, a szólásszabadsággal való élést még ma is sokszor követik megtorlások, és a legnagyobb megtorlás éppen egy olyan környezetnek a megteremtése, amelyben nem is kell fizikai megtorlást alkalmazni, hiszen maga a félelem, vagy a közöny, vagy a kiábrándultság megteszi a magáét. Minden területen. Mindenféle politikai színezetben. Etnikai hovatartozástól függetlenül. Vajon EKZ is ezért maradt névtelen? Még egy ilyen "világtól eldugott helyen" is? Vajon A Hét-re gondolt, ahol én is néha-néha közölni szoktam? Vagy talán az Observator Cultural-ra? Vagy az egyetemi szenátusra (ahol a cikkben jelzett három ellenlábas felszólaló közül én voltam az egyik, vagy ahol, egy másik alkalommal, kifejtettem miért nem szavazom meg a Hantzék kidobását még akkor sem ha nem értek egyet a BBTE szétválasztásával)? Vagy az 1997-ben románul megjelentetett könyvemre, vagy a Replikás írásomra, ahol a multikulturalizmusról mint kulturális behozatalról és a fölötte való, a helyi etnikai identitáspolitikákba ágyazott egyezkedésekről beszélek? Csongor, gondolom észreveszed, amint névtelenül és félkézből, EKZ maga is egyfajta megtorlást végez annak kapcsán, amit cikkemben fejtegettem: Marga szekértolójának nevez. Vajon mi bánthatta abból, amit ott olvasott? És vajon kinek az üzenetét közvetíti? (Frappáns magabiztonsága azt az elképzelését takarhatja, hogy ő valami magasabbrendű dolgok nevében tesz itt rendet). És végül, de nem utolsó sorban, vajon mit is ért ő "Marga szekerén"? Ha a román-magyar közös egyetem eszméjét, akkor igenis, azt toltam, és most is azt teszem. Ezzel együtt még egyszer el kell mondanom, még akkor is, ha további anonimek ezt is már unalmasnak és nevetségesnek tartják: az egyik legnagyobb baj ebben az egész multikulti-ügyben éppen az volt, hogy EKZ-hoz hasonlóan mind a román, mind pedig a magyar többség (és maga Marga is) a multi- és interkulturalitás gondolatát Marga személyével azonosította, és - az "aki nincs velünk, az ellenünk" átpolitizált gyakorlatával - mindkét oldalon lehetetlenné tette az erről való eszmefuttatást és nyílt vitát. Vajon azért történhetett mindez ilyen sikeresen, mert láncreakcióként terjedt a fizikai és szimbolikus megtorlástól való félelem? Például annak kapcsán, hogy mind román, mind pedig magyar oldalon lebontsuk a még mindig autoritásnak örvendő nemzeti szimbólumok hatalmát? Ami engem illet, EKZ valóban jól tudja. Volt részem "megrugdosásban". 1998-ben "román" főnökeim leváltottak annak a programnak a vezetéséről, amelyet néhány évvel azelőtt én kezdeményeztem. 2006 végétől errefelé pedig felszámoltak további általam indított és vezetett programokat, és további személyes megtorlásban is részesítettek. És akkor arról most nem is beszélek, miként írtak le "magyar oldalon" mint nemzetietlent és árulót. Közben néhányszor közel kerültem annak a határához, amit Csongor begubózósdinak nevez. De, talán az Ekázék bánatára, eddig még mindig sikerült visszatérnem onnan.

Szóljon hozzá Ön is!

Név

Email

Cím

Hozzászólás

Írja be a képen látható karaktereket

Küldés