|
Bálint
Ildikó
A babablogok írói zigóták, embriók, magzatok, babák. Pontosabban
felmenőik, akik néma gyereküknek is érteni vélik szavát, és valamilyen oknál
fogva sejtéseiket, érzéseiket nekünk is el akarják mondani. A naplók közlésmódja
változatosságával gyönyörködtet: baba szájába írt monológokkal, epikusan
részletező élménybeszámolókkal, világhálóból kifogott tudományos
ismeretterjesztő leírásokkal egyaránt találkozhatunk.
Miért ír a szülő blogot?
Erre az egyszerű kérdésre rengeteg magyarázatot talál a
babablogok olvasója, mert jelen művek szinte állandó „tartozéka" a blog
leírása című rovat. Az itt fellelhető információkból máris kirajzolódik a
blog stílusa. Ha az olvasó elég elszánt, nem torpan meg, nem hagy fel
minden reménnyel, nem zár ablakot. Belép Babafalvára, a manók, pocaklakók,
bogyók, pöttömök rózsaszín vagy halványkék tündérvilágába. Sok szülő ugyanis -
rövid, vagy hosszabb időre - úgy dönt, hogy ebbe a varázslatosan szép fikciós
tájba költözik, családostul. Az ilyen szülő „ajkán a legszebb zene: tárt
karokkal mondja, gyere kicsim, gyere'". Boldogító szándékának a képzelet sem
szabhat gátat, maximákba önti aranyigazságait: „Ha én írhatnám sorsod könyvét,
szíved, lelked vágyát, életed örömét oly széppé írnám, mint egy tündéri álom, a
legboldogabb te lennél ezen a világon!". A nagy- vagy kisbetűs szeretet fénye
mindent beragyog: „Ha kilépsz az életbe, élj sok évet. Szeress te is úgy
bennünket, mint ahogy mi téged". Sok hasonló gondolkodású szülő úgy véli, hogy
az ízlés genetikailag örökletes, ezért gyereke szájába ilyen mondatokat
ír: „Azért, mert szerettek, jöttem a
világra, s lettem új fény, csillag, szülők boldogsága! Szeressetek mindig igaz
szeretettel, a kincsetek vagyok, kicsi kincs, de Ember!". Vagy:„Szeretni és
szeretve lenni olyan, mintha kétfelől sütne ránk a Nap" (ismeretlen szerző
tollából - szerk.megj.).
Babafalvi sétánkon polcra tett magas irodalmi
elvárásainknak megfelelő blogokra is találhatunk: „Utazás kislányom koponyája
körül". Meglehet kicsit morbid, és az utalás elég direkt, de kétségtelenül
irodalmi. Parafrázis helyett olyan is akad, aki blogjának lobogójára az ismert,
vagy ismeretlen Író, Költő Szavait tűzi: "Gyereket akarni igen nagy
elhatározás. Úgy dönt az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a
szíve". Van, aki úgy gondolja, nagyepikai műre jellemző és mélységű expozícióval indítja útjára blogger-gyerekét: „Ma elkezdődik a blogírás. Már lassan két hónapja szeretnék blogot
írni, de eddig nem volt rá idő, anyukám nem engedett géphez(?! - szerk.megj.),
vagy csak szimplán nem volt időm -a bébik is lehetnek elfoglaltak, de még
mennyire, hajaj...".
Mit tehet a sejt, aki mit se sejt?
Szinte semmit, legfeljebb illedelmes baba módjára
bemutatkozik, ha már közszereplésre szánták: „Kezdem azzal, hogy illedelmes
baba módjára bemutatkozom, és bemutatom szeretett családomat is, azaz aput és
anyut". Akad blogger-bébi, aki a direkt közlés módjával él, és megszólítja
olvasóját: „Én, ...., ....-án megláttam a világot. Tarts velem, Kedves Olvasó, és
elmesélem ügyes-bajos dolgaimat".
Lakonikus blogger-bébik is akadnak, ők blogjukat tömör
egyszerűséggel, olykor „viccesen" mutatják be: Rólam, mamiról és papáról. Vagy:
X és Y és dilis szüleinek naplója. Vagy még egyszerűbben: Y baba naplója,
blogja, mindennapjai. Vagy skizofrén írói szerepükkel ki nem békült szülő: Y
blogja Y anya tollából. Akad blogger-baba, aki blogja helyett inkább magát
mutatja be: „Nevem, XY, .....-án születtem. Ez a blog rólam, életemről,
növekedésemről, és persze szüleimről, barátaimról szól".
„Egy nem mindennapi kislány mindennapjai"
A baba blogok a mindennapok banális történéseit
naplószerűen rögzítik. Az írókat és az olvasói célközönséget elfogult szülők
alkotják, akik a terhesség „gömbölyödő perceit" és utódaik méhen belüli, később
„evilági" fejlődését szeretnék megörökíteni fényképek, szavak, videó felvételek
segítségével. A családias hangulat ellen védekezni teljesen reménytelen
kísérlet. A gyerekképeket nézegető olvasó hamar elérzékenyül, és máris besétál
a babablogok érzelemmel kikövezett utcácskáiba, és már a giccses mézeskalács sütit
is megenné, ha ez lehetséges lenne. Mentségére szolgál, hogy egy idő után
óhatatlanul családtagnak érzi magát. Elfogadja a Fogtündér, a Lázmanók
létezését, átérzi a szobatisztátalanság frusztrációs szégyenét, a „szurik"
okozta fájdalmat, egyszóval újraélheti gyerekkora történéseit, ingyen és
bérmentve gyakorolhatja empátiás készségét, miközben legeslegbelül reméli, hogy
ő képes szembeúszni az árral, és vállalva a konzervatív szülő megbélyegző
címkéjét, csak azért is egészségesen introvertált szülő marad.
 |
