|
 Megjelent a Metropolis folyóirat 2007/1.-es száma, Bollywood címmel. A
11. évfolyamába lépő folyóirat újabb száma egyszerre folytat egy már megkezdett sorozatot, melyben a
szerkesztők szórakoztató filmek jelentős műfajainak tárgyalására vállalkoztak
(ide tartoznak a science fictionről, illetve a horrorfilmről szóló korábbi
összeállításaik), ugyanakkor egy teljesen új és a magyar nyelvű filmes
szakirodalomban szinte egyáltalán nem tárgyalt vidékre látogatnak: a világ
legnagyobb filmgyártó nemzete, India szórakoztatófilm-iparába
kalauzolják el az olvasókat.
Indiában több száz film készül évente, s ezeknek jelentős
hányada tartozik az úgynevezett bollywoodi típusú, zenés-táncos szórakoztató
filmek sorába, melyeknek legfontosabb gyártási központja Bombay (1995 óta
hivatalos neve: Mumbai).
A Metropolis összeállításába olyan szövegeket válogattak, melyek e különleges –
a nyugati szórakoztató filmektől, a hollywoodi mintától számos tekintetben
jelentősen eltérő – filmgyártási rendszert különböző oldalairól mutatják be.
Bollywood története, gyártási rendszere, műfajai, jellegzetes szereplőtípusai
és különleges befogadói szokásai mellett a szövegekből megtudhatjuk, miként
viszonyulnak a diaszpórában élő indiaiak az anyaország filmjeihez, és hogyan
lesz a globális divattá váló Bollywoodból Bollyworld.
A tartalomból:
„A bollywoodi filmesek tehát bejárják az egész világot, hogy
látványos dalbetéteket vegyenek fel a holland tulipánmezőktől az egyiptomi
piramisokig, a Hősök terétől Hollókőig.A külföldi helyszínek alkalmazásának azonban nem szab határt
a valóság és az unalmas földrajz. Jó példája ennek a jelentős részben
Magyarországon forgatott, sztárokkal teli szuperprodukció, a Hum Dil De
Chuke Sanam.”
(Vincze Teréz: Felfedezőút a filmvilág szubkontinensén –
Bevezetés Bollywood történetébe és formáiba)
„A dal és a tánc szerves része a klasszikus bollywoodi
filmnek, és számos bollywoodi alkotás esetében a dalok előbb is készülnek el,
mint maga a film. Ám az indiai közönségfilmet nem szokás musicalnek tekinteni;
ezek az alkotások egyáltalán nem műfaji filmek a szó nyugati értelmében. Az
indiai filmre nem lehet ráerőltetni a nyugati filmkészítés kategóriáit.
Egyetlen bollywoodi produkció is egyesítheti magában a nyugati filmműfajok
mindegyikét: a musicalt, a romantikus filmet, a vígjátékot, az akciófilmet, a
thrillert, a filmdrámát és a melodrámát.”
(Rajinder Kumar Dudrah: Ének Indiáért – Dalok a
bollywoodi filmben)
„…amikor a »golyózápor« akciójelenetet felhasználva a Main
Hoon Na közvetlenül idéz a Mátrixból, mindezt úgy teszi, hogy a
hollywoodi vizuális effektek használatára a mimikri jeleként utal: a Mátrixban
Neo (Keanu Reeves) hátradől és extrém L-alakban térdből hajladozik, miközben a
Mátrix egyik ügynöke golyózáport zúdít rá. Ez a jelenet komikusan ismétlődik
meg a Main Hoon Nában, amikor Ram (Shahrukh Khan) hátrahajol, de nem
azért, hogy golyókat kerüljön el, hanem hogy kitérjen egy ordibáló
fizikaprofesszor szájából rázúduló nyálfröccs elől a tanári szobában.”
(Rajinder Kumar Dudrah: Bollywood és Hollywood között, s
azon túl)
„Az emberek kiöltöznek a moziba, ahová azért is mennek, hogy
lássák őket, ők pedig lássanak másokat. A középosztálybeli nézők elvárják a
vászonhoz legközelebb ülőktől, hogy hangosak és lármásak legyenek és nyílt,
aktív nézői magatartást mutassanak, hasonlót az Erzsébet-kori színházi árokban
állókhoz, akik részei voltak a látványosságnak, és a darabról alkotott utólagos
kritikákban is megjelentek a XVI. századi Angliában. Sok filmszínházban az
erkélyen ülőknek szó szerint lehetősége nyílik lenézni az olcsóbb helyeken ülő
közönségre, így számukra ezen nézők megnyilvánulásai a moziélmény részévé
válnak.”
(Lakshmi Srinivas: Az aktív közönség – Nézőség,
társadalmi kapcsolatok és filmélmény Indiában)
A Metropolis megvásárolható a nagyobb könyvesboltokban és
az art mozikban. Még kapható régebbi számaikról és az előfizetés feltételeiről bővebb
információ a Metropolis honlapján található.
 |
