|
Bálint Ildikó
 Apa azért lesz anya - átmenetileg, persze -mert
többet keres. Legtöbb esetben sajnos csak ezért, mert az előítéletekkel megbirkózni
nem könnyű feladat. Ezen a vizsgán a macsók macsója férfi is megbukhat, vagy
ellenkezőleg: jelesre vizsgázhat.
Ideális férj, csak
Ő az irigyelhető férj, a
minta, a jó, az igazi, a rendes, a belevaló, a vagány, a Teremtő lába, amit
sikerült valakinek megfognia. Ezek azok a közhelyesre koptatott
jelzők, melyek közül a gyerekét két évig főállásban nevelő apa kedvére
választhat. A negatív jelzőket pedig füle mögött elereszti. Nem hallja meg a
papucsférjezőket, a heteroszexuális besorolását durván megkérdőjelező
rosszakat, szóval semmi olyat, ami férfiasságát csorbítaná. Rezignáltan tolja
előre utódja négy, vagy háromkerekű, összecsukható, sokfunkciós járgányát.
Szeme se rebben, így előbb-utóbb a gúnyolódók - mit tehetnének? - kapitulálnak.
Ilyen egyszerű lenne? 1999 óta Romániában az apák
törvény adta joga, hogy akár két évre is átvegyék az anya szerepét, legalábbis
a gyerekneveléssel járó teendőket. A gyereknevelési szabadságot és juttatást a
gyerek bármely szülője igényelheti első 3 gyereke születésekor. A gyereknevelési szabadság
és juttatás ugyanis csak az első 3 gyermek születése és nevelése esetén jár (ennyit a nagycsaládosokat támogató programokról).
Törvény ide, meg oda mit tehet egy apa, aki patriárchális kelet-európai
társadalomba született, ahol a gyereknevelés, a főzés, mosogatás, mosás ésatöbbi
máig az asszony (lásd. és kövesd anyád példáját) dolga, hagyományos szerepköre, (és ez így van
rendjén, mert otthon ezt láttuk, és miért épp mi változtassunk a dolgok rendjén?!) az
apa pedig a nemző, teremtő, kenyérkereső szereppel kegyesen beéri. Nem csoda,
ha önként és dalolva kevés hagyományosan gondolkodó apa ragaszkodik csemetéje
felneveléséhez, mert fél, hogy sérül a hagyományok által előírt szerepköre,
társadalmi presztízse. Romániában egy apa már akkor is ideális apa színében
villoghat, ha olykor átvállalja- feleségtől, nagymamától, nagypapától, bébiszittertől
-, a gyerek délutáni sétáltatását vagy feleségét, elkíséri az orvoshoz (mégis
csak egy család vagyunk). A látszat szép, az erőfeszítés kevés. Az anya örül,
és beéri ennyivel is, hiszen rosszabb is lehetne. A visszereit pedig este gondosan bekenegeti. Cserébe van
cukormáz, mosoly, irigy női pillantás. Nem túl széles körben, de
a hagyományos apa szerepével radikálisan szakító férfi divatja (is) hódítani
látszik. Az ilyen férj - önzésből, presztízsből, divatból, kíváncsiságból -
teljes értékű társként szeretne bekapcsolódni születendő, vagy újszülött
gyereke életébe. Elkíséri feleségét a terhességi vizsgálatokra, kamerával, vagy
csak úgy besettenkedik a szülőszobába, sőt a pelenkázás piszkos örömétől sem
riad el.
5 napos munkaszünet vagy 2 év felfüggesztett
5 napos munkaszünet jár
annak azoknak az apáknak, akik szülés után segíteni szeretnének az anyának az
otthoni munkában, és egyáltalán: örülni szeretnének a gyerek érkezésének. Úgy
tűnik, hogy ennyi szabadság épp elegendő „büntetés" a legönzetlenebb férjnek és
apának egyaránt - legalábbis a törvény alkotói szerint. Felelősségvállalás, apa
szerep kipipálva.
Az ezen felül igényelhető
2 éves gyereknevelési szabadság jogával csak egyik szülő élhet. Romániában a
család szociális helyzete függvényében dönt: a szabadságot az veszi ki, akinek
kevesebb a fizetése, mint a gyereknevelésért járó állami juttatás (800 RON,
vagyis kb. 260 EUR). Esetleg az a fél, aki jogosult rá, vagyis tíz hónapot
megelőzően fizette társadalombiztosítását.
Ha az anya munkanélküli - mit lehet tenni - az apa vállalja el
hivatalosan a gyerek nevelését. Színből, legalábbis. Szerencsére ritkán
ellenőrzik, ezért feketén lehet mellette dolgozni.
Falvakon ritka a gyerekét
nevelő apa, a falu hangos szája szerint ők azok a semmirevalók, akik még arra
sem képesek, hogy családjukat eltartsák. Az ilyen férfi nem is férfi. Ráadásul
faluhelyen sokkal több a tradíció által rögzített szabály, ami determinálja az
anyák nevelési gyakorlatát (babonák, szokások, rontás elleni praktikák), a nők
így szinte kisajátítják maguknak ezt a szerepet. Ha már úgyis kötelező...
A városi férfi nagyobb
rejtettségben él ugyan, de neki sem könnyű a helyzete, főleg ha a nyilvánosság
elé kell kilépnie. Főleg délelőtt, amikor normális férfi családja érdekében
fáradozik. Nagyon gyorsan a kismamák és nagymamák kedvelt beszélgetőpartnere
lesz, a játszóterek kakukkmadara, aki meghallgatja a nők ismétlődő,
férfiellenes panaszáradatait. Nem vallja be, de szíve mélyén érzi, hogy kaszton
kívüliként kezelik, ezért az óvatosabbak többnyire macsó közönnyel távol
tartják magukat a szóba elegyedni vágyóktól.
Skandináv országokban a
szülők megosztják a gyereknevelés gondját - a gyereket pár hónapig egyik, pár
hónapig a másik fél neveli. Mindketten fontosnak tartják a tényleges részvételt.
Így nincs vita. Mindenki 50 százalékban válik felelősséget gyereke
személyiségének alakulásáért. Ott kevesebb a válás, nincs olyan sok rossz
gyerek-szülő viszony, se macsó frusztráció, se annyi előítélet. És a fű is még
mindig reménytelenül zöldebb.
 |
