|
k. kabai lóránt
Family tugedör [CD+DVD]. Tom-Tom Records, 2006.
 Az underground-alternatív státusból indult (Dunaújváros,
Kiscsillag kocsma), s mára ikonikus rockzenei szereplővé előlépett (PeCsa,
teltház) Quimby zenekar tavaly ünnepelte 15. születésnapját, melynek apropóján
többek között megjelent a Family tugedör
című kiadvány, mely egy közös, ízlésesen megtervezett papírdobozba helyezett,
önálló kis tasakokat kapott CD-t és DVD-t takar (plusz egy sugárlemez méretű és alakú, söralátét vastagságú karton kiegészítőt
egy fotóval és a köszönetlistvával).
A hallgatható anyag egy zenekari best of válogatás, jól érzékelhetően nem a közönség legnagyobb kedvencei kerültek itt egymás mellé, erre
leginkább a Bordély boogie című
öröksláger hiánya utal. A legkorábbi felvétel 1995-ből, a Jerrycan dance lemezről való - meglehet, hogy egyedül maradok ezzel
a véleménnyel, de szívesen vettem volna legalább egy kompozíciót az első, igaz,
csak kazettán megjelent albumról, az A
sip of storyról. (Ezzel együtt kissé meglepődtem, hogy a tizedik évfordulóra
kiadott, élő felvételeket és remixeket tartalmazó Morzsák és szilánkok lemezről is hallhatunk egy - egyébként kiváló
- koncerttöredéket.) Másfelől pedig a zenekar valóban sármos eklektikusságát
tekintve jelzésértékű a számok sorrendjének kialakítása (melynek logikáját
azért nem egészen látom át). A meglepetést két korábbi dal új felvétele
jelenti, már ha az ember nem nagyon jár Quimby-koncertekre, hiszen ott már
korábban megismerkedhetett mind a Fekete
Lamoure, mind pedig az Unom
újragondolt-újraérzett, illetve újraírt verzióival, ám a mostani
stúdiófelvételeken Gazda Bence közreműködése valódi nóvumot jelent - valahogy
nem tudom feledni azt a hegedűszólamot a Fekete
Lamoure-ban, mely aztán igazán pokolivá
teszi a dalt.
A DVD „fő attrakciója" a tizenöt év történéseit sajátosan
belső nézőpontból bemutató film, a kvimbi-arvíhum
különböző dokumentumainak izgalmas montázsa, melyhez külön adalék a lemezt
tartalmazó tasak hátoldalán olvasható szubjektív
Quimby-retrospektív. A filmet a számtalan meglepő vizuális és auditív poén
teszi teljessé, itt csak egyet emelnék ki, mert igencsak izgalmas és
emlékezetes a Libidó című szám
különböző videó- és hangfelvételeinek kollázsa: a próbatermi felvételek
hanganyagára előbb a sorlemezen megjelent stúdióváltozat hangsávja csúszik rá,
majd pedig egy koncertfelvételé, s itt már a képi montázs is jelentős szerephez
jut. A próbák és koncertrészletek felvételei közé ékelődnek a zenekar tagjaival
készült interjú-torzók, melyek egyszerre igyekeznek kronologikus és tematikus sarokpontjai
lenni a filmnek, de megőrizni is azt a keresetlen egyszerűséget és
őszinteséget, mely alapvetően a zenekar sajátja. (Legérzékenyebben a Kiss Tibi
korábbi problémáiról és gyógykezeléséről szóló másfél év rehab... alcímű blokk egyik pillanata érintett, amikor
Varga Livius a könnyeit törölgette - bár nyilvánvalóan megpróbálták, mégsem
sikerült teljes egészében kivágni és eltűntetni ezt a mozdulatot.) A jelenlegi
zenekari tagokon kívül beszél még Kiss Endi (Tibi bátyja) is, aki szintén
gitáros volt az induló Quimbyben - innen nézve viszont hiányozik a többi
valamikori tag (Medve Ákos, Mits Márton,
Molnár Tamás) legalább rövid, „jelképes" megszólalása-megszólaltatása.
Az viszont sajnos nem derül ki, hogy kik dolgoztak ennek a filmnek az
elkészítésével: sem a DVD-n, sem a lemez(ek) tokján nincs stáblista, holott
nyilván többünket érdekelne ez az információ is.
E filmen kívül négy koncert válogatott felvételeit nézhetjük
még meg (így a CD-n nem szereplő Bordély
boogie-t kétszer is); ezek közül minden kétséget kizáróan a Művészetek
Palotájában készült felvételek a legizgalmasabbak, ahol sajátos és különleges
átdolgozások (például az egyébként hard rockos Hoppá diszkóritmusban) hangzanak el, nem ritkán kifinomult zaj- és
egyéb akusztikus effektekkel (triangulum, kolompok, sípok) kiegészülve - jó
lett volna, ha a teljes koncert felvétele felkerül erre a korongra, adott
esetben akár a többi kárára.
A Family tugedör
minden fenntartásom, vagy hiányérzetem ellenére is egy profi módon
összeállított gyűjtemény, mely a zenekar elmúlt tizenöt évét világosan,
túlzásoktól vagy öncélúságtól mentesen, valamint szimpatikus szerénységgel és
megkapó őszinteséggel mutatja be. Nem hiányozhat egyetlen Quimby-fan polcáról
sem; aki pedig még mindig kevéssé ismeri az együttest, annak kiváló belépő
lehet.
Hoppá:
 |
